Kisöcsém Zalán
Publié le: 08 mars 2002
Kedves Mindenki!
Nagy örömmel és büszkeséggel értesítelek benneteket kisöcsém érkezéséről. Március 8-án délután 16:25-kor született, pont ugyanabban a szobában, ahol én. 3 és fél kiló és van vagy egy fél méter. Este én akartam elaltatni, de elaludt magától, ezért csak simogatni tudtam.
Gondolom, jó futó lesz belőle, mert hogy Zalánnak fogják hívni. (Bár, amíg Apuval hétfőn bemegyünk az anyakönyvi hivatalba leadni a papírokat, ez még változhat.)
Már nagyon vártam érkezését, bár igazán muris volt, hogy az elmúlt két hét aladt szüleim háromszor is elküldtek rohamtempóban nagyiékhoz, mert azt hitték, jön az öcsi. Aztán nem jött. De a negyedik riasztás végül igazi volt. Ahogy a bába néni mondta „a várandósság legbiztosabb jele a szülés”.
Maman szerint ez a szülés nehezebben ment, mint amikor én szüledtem, de a bába nénik csak nevettek ezen. Azt mondták, csak az emlékezet csalóka. Mindenesetre Maman fél 11-kor hívta fel Aput és küldött engem el nagyiékhoz, így nem lehet panaszkodni öcsike tempójára sem.
Szegény Zalán, pont nőnapon született. De én emancipált nő vagyok, ezért ez nem érdekel. Viszont ha majd virágot veszek neki a születésnapjára, az biztos drágább lesz mintha egy hetet még várt volna. Persze csak addig, amíg a többi nő is rá nem jön, hogy a nőnap kizárólag annak a szomorú ténynek a hivatalossá tétele, hogy a többi nap férfi nap. Ha erre rájönnek, nem fognak többé virágot kérni, és több marad Zalánnak.
Na most már igazán késő van, megyek is aludni. Teljesen egészséges látogatókat bejelentésre fogadunk. A betegeknek és elfoglaltaknak pedig maradnak a honlapon lévő képek. Zalán első pár óráját már most megtekinthetitek a www.msevigny.com címen.
Maradok tisztelettel:
Gáspár Délia
|
Délia announcing Zalán
Publié le: 08 mars 2002
Dear Everyone,
It is with pleasure and sisterly pride that I am announcing the arrival of my 6-hour-old brother. He is 3.5 kilos (Maman thinks that makes 7 pounds and 13 ounces), and about half a meter. His name is Zalán for now, but we may change our mind by the time the registry office opens Monday morning.
Whatever he will be called, I am glad he was finally born. I was shipped to my grandparents three times over the last two weeks, because each time Maman thought it was B-day. Fourth time lucky, as we learned today. When I came back tonight he looked small and blue – but he is the only brother I’ve got and I am really proud of him!
Zalán is much younger than me but he is already a freedom fighter: he insisted on being born at home despite a recent ban on home births by the pocket-minded medical community. Call me a closet-commie, but even the all-powerful politburo didn’t go this far – to prescribe where you can be born!
The books say that I will now be jealous. Maybe later on I will be. But what the books don’t know is that I am now completely in love with my father. I figure that if Zalán keeps Maman busy, Apu will spend all his time with me.
It’s getting late, and I’ve got to go to bed now. I’ve attached a picture of me and my brother – though in the last minute Maman climbed into the background. More pictures are uploaded to www.msevigny.com.
Visitors are welcome, but call first because we may be sleeping. We are looking forward to seeing those of you in Canada in June.
Lots of “puszi” and “becs” from all four of us,
Délia
